My life as Karola

100 nap

 „Én nem tudom mi ez, de fáj nagyon
Fájása édes, hadd fájjon hagyom
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
S ha szerelem? Bocsásd meg énnekem!”
/Juhász Gyula/    

   Lehet,hogy azért van az,hogy nem hallok, mert farkasordító szél fúj felém, ami eltompitja a gondolatok áradatát a fejemben. 

 Sétálok. Gondolkozni akartam az egészen, de jobb is talán, hogy így fúj most a szél. Kifujja a gondolatot a fejemből. Amikor előtted áll a könnyebb út, valahogy olyan nehéz ellenállni. Lehetne máshogy is. De vajon akarom én ezt? 

  Ami itt tart a földön, hogy ne szálljak el, az az a tudat, hogy megfogadtam valami, amihez hű vagyok. Amikor a párom édesanja meghalt megfogadtam magamnak, hogy mindig vigyázok rá. Ami igy is lesz. Lehet én vagyok a hibás, vagyis tudom,hogy én hajszoltam magamat ebbe a helyzetbe,de el kell fogadnom, hogy nem mindig az van amit éppen akarunk. Ha tényleg van jövőm D.vel, majd egyszer az is eljön. Mégis fájna, ha elmúlna ez a barátság. Barátság? Én igy próbálok erre gondolni. Egy ember akit kedvelek, mindig itt van ha kell, törődik velem. 

                         

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!