My life as Karola

Az első *Szeretlek story

    Arra jöttem rá ( tudom, én mindig rájövök valamire), hogy ha nekem valaha is fontos volt egy személy, arról szeretem tudni,hogy mi van vele,hogy van. Talán kicsit jobban is. Akivel annó folyamatos kapcsolatban voltam, akár csak telefonon- valahogy mindig vissza-vissza tér egy kicsit. És igen, megint találkoztam valakivel, vagyis csak láttam.(kétszer). A mostani párom… Tovább »

#FotóKihívás

  Elkezdem egy fotós kihívás, aminek a lényege,hogy 30 nap alatt a megadott témákról kell fotózni. A képeket itt fogom közzétenni a hitelesség érdekében, #FotóKihívás cím alatt. Mivel nem értek ammira a fotózáshoz, ne várjatok tökéletes képeket, csak azt ahogyan én fotózom 🙂                           … Tovább »

Hozzá lehet szokni a halálhoz is.

  Röpke egy év alatt négy ember.   Még egy átvirrasztott éjszaka, még egy elhunyt ember. Milyen fura ez az Elhunyt ember megfogalmazást. Egy ember,a nagyapám. Érzelmileg nem igazán kötődtem hozzá, meg úgy sehogy sem. Az elmúlt hetekben meg teljesen elment a család iránt érzett összes emlékem. Persze apu is hozza a maga skizofrén formáját.   A… Tovább »

Amikor a lelkem takarékra teszi magát.

   Aki nincs ilyen helyzetben, az nem érti. Mond valamit, ami talán szomorú, sajnálatos, idegesító, fájó dolognak kellene lennie. Elmondja…és semmi. Nulla érzelem. Van amikor odáig fajul a dolog,hogy nem érzek egyetlen ember iránt se semmit. Se szánalmat, se undort, se hiányt, se semmit!                       … Tovább »

Irónia-már tudom,hogy a lélek is fájhat…

  *Amikor a legjobban kellene,hogy pozitív dolgokkal töltsön fel, akkor van a legtávolabb. Megmernék rá eskűdni,hogy az egyik legrosszabb fájdalom az, amikor a lelked fáj. Érted,hogy értem? Volt már olyan érzésed, mintha a szived felett fájna valami, a gondolkozásod a minimális aktivitást generálja, fáj minden lélegzetvétel, s mintha valami üressék maradna minden szívdobbanás után. Egyre nagyobb… Tovább »

100 nap

 „Én nem tudom mi ez, de fáj nagyonFájása édes, hadd fájjon hagyomHa balgaság, ha tévedés, legyenS ha szerelem? Bocsásd meg énnekem!”/Juhász Gyula/        Lehet,hogy azért van az,hogy nem hallok, mert farkasordító szél fúj felém, ami eltompitja a gondolatok áradatát a fejemben.   Sétálok. Gondolkozni akartam az egészen, de jobb is talán, hogy így fúj… Tovább »

Az év első fagyija.

  Megingathatatlan kőszívemen néha rést talál egy olyan este mint a tegnapi. Reggel le akartam ülni blogolni, azzal a témával, hogy milyen jól bevállik az érzelemmentesség. Tökéletesnek mondható minden. Legbelűl én is tudom mindezeket, mégis leránt egy másik világba, az a valóság amit vele élek meg.(ez milyen selytelmesre sikerűlt) ;).      „Èn ugyan az vagyok… Tovább »

Pornográf film helyett erotikus mozifilm.

  Egy olvasóm kérésének eleget téve szeretnék nektek pár kedvenc erotikus filmet bemutatni. Ne várjatok szakértői véleményt, én csak azt írom le amit én gondolok ezekről a filmekről.     1) Az első ilyen témájú film amit láttam, azt kb egy fél éve néztem meg az a Teljes napfogyatkozás c. 1995-ben megjelent radikális, extravagáns és tudatosan megbotánykoztató… Tovább »

Az érzelmek manipulációja.

   Igaz,hogy néha belehalok a saját nyomoromba, de eddig sikerűl az érzelmek elválasztása. Ilyenkor jó pont,hogy egy kicsit antiszociális vagyok 😉          A közöny néha önvédelem,            A lelket óvja az értelem.(Depresszió)      Talán nem hazudok, ha azt mondom,hogy tegnap teljes letargiában voltam. Tipikus munka beállítotságú vagyok,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!