My life as Karola

Megint meghalt valaki

  Egy nagyon nehéz témát fogok feszegetni, ami sajnos igencsak jelen van az életemben.

  „Kilépsz az ajtón, és csak annyit mondassz: Kérlek segíts Istenem.”

   Hogy miről is lenne szó? Az én apám skizofrén. Ami azt jelenti,hogy „elmebeteg”. A skizofrénia, aki nem ismerné a betegséget, hasadásos elmezavar, ami nem eggyezik a többszörös személyiséggel. A skizofrénia úgynevezett spektrumbetegség, betegségcsoport, amelynek leggyakoribb megnyilvánulási formái az akusztikus hallucinációkparanoid vagy bizarr téveszmék, illetve dezorganizált (rendezetlen) beszéd és gondolkodás. Ezekhez gyakran társulnak jelentős szociális és foglalkozási zavarok is. A népesség csupán 1%-át érimti, igy nem egy túl ismert betegség.

   Az éjszaka nem aludtam, mivel apám egész éjjel járt mint egy holtkóros. 

 Az ember kifordul magából, mintha megszállná az ördög; tudom nem tehet rólla, de olyan nehéz….

                         

   Azért osztom ezt meg veletek, mert 1) keveset lehet hallani rólla, igy segítséget akarok nyújtani; 2) nekem is jó ha kiírom magamból. 

  És persze a sztory nem ér véget, mivel délben indulunk a bolondokházába.

  Mit lehet tenni? Elsősorban felismerni. Amikor ez kezdődött én még nagyon kicsi voltam. 2000-ben apám eltűnt és egy verekedésben megsérűlt. Sokáig nem is találtak rá. Az agya sérűlt meg, ami okozhatja ezeket a dolgokat. Nem vagyok orvos,igy ha tévedek előrre is elnézést. 

  Harmadjára kezd ez a betegség kiujjúlni, amiből nem látjuk még a kiutat. Folyamatos gyógyszeres kezelésre szorúl.

      Hogyan ismerheted fel? Jellegzetes tűnetei vannak. Amit én észrevettem elősször, az, hogy elkezdett írogatni; hülyeségeket írogatni. Nem alszik, nyugtalan, sűrven vannak hangulatingadozásai.

   Mit tudc tenni? Segíteni, és ami a legfontosabb elfogadni!  Az elfogadás a legnehezebb. Azt felfogni, hogy minden eggyes alkalommal összetöri a családot; tönkre tesz mindent. Nehéz dolog, de meg kell tanulni(nekem is).

  Valahogy fogyunk. Ismét meghalt valaki! Ami arra ébreszt mennyire kevés időnk is van az életben. Mi lesz holnap; talán én…..A gyász fáj, de az érzéketlenségemből adódóan nem  érzek mást csak ürességet. Üres vagyok!

 

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

       Megszeretném nektek köszönni a mai napot, mivel egy áttörést ért el a blogom. Rekord mennyiségű oldalmegtekintést értűnk el. Csak így tovább, millió puszi :* ♥♥♥

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!